More Than Friend-1.fejezet

(Edward szemszöge)

Egy újabb teljesen unalmas nap az iskolában... Az én Volvom-mal mentünk mindenki ezzel ment.
-Edward!-szólt Alice.
-Igen?-kérdeztem közömbösen.
-Megtennéd,hogy legalább évente egyszer megeresztenél egy mosolyt?-mindig ezzel jön... A visszapillantó tükörbe küldtem felé egy halvány mosolyt.
-Boldog vagy?-kérdeztem.
-Mondjuk... nem erőltetted meg magadat-morogta.
-Ne várj el tőlem sok mindent-morogtam az orrom alatt. Nem tudom mit kell mindig ezzel a : létszi mosolyogj dumával piszkálni. Meg,hogy Edward lehetne már egy barátnõd szlogennel... Nem kell nekem lány elvagyok nélkülük. Olyan idegesítőek! Iskolában is minden lány gondolata körülöttem forog...
Megérkeztünk a suli parkolójába és én egyből kiszálltam a kocsiból. A szemem megragadt egy új fajta kocsin ami nem volt más,mint egy : Mercedes de ez a legújabb fajta még nem is lehet megvenni...
-Emmet!-szóltam neki-Látod azt az autót?-kérdeztem.
-Uh! Az egy új fajta Mercedes!-mondta tátott szájjal-Még csak most jött ki a gyárból nem is lehet még ilyet venni!-ámúlt.
-Én is ezen gondolkodtam!
-A srác biztos jó pénzt fizetett ezért!-bökte meg az oldalamat.
-Ja...-mondtam és hátat fordítottam bátyámnak már mentem volna következő órám felé de Emmet megállított.
-Ez nem is pasas... hanem egy lány!-hallottam meg Emmet hangját.
-Hát persze,biztos apuci vette neki...-morogtam.
-Téged bámul!-mondta Emmet.
-Emmet!Kérlek fogd be!-mondtam kicsit hangosabban a kelleténél. Nem igaz nem tudja befogni a száját...-morogtam magamban.
-Téged bámul...-megfordultam,hogy szembe nézzek vele mert kezdett az idegeimre menni-Jó befogtam!-emelte fel a kezét védekezõül.
-Emmet... tudod nem tudom észre vetted már ezt! De az egész iskola minket bámul!
-Ez egy új lány...-kiborít... Inkább hátat fordítottam neki és az órám felé kezdtem el indulni.

-Várj meg Edward!-szólt Alice-Nekem is Spanyolom lesz!-csilingelte.
-Szuper!-morogtam.
-Ne legyél már ilyen!
-Milyen?-adtam a hülyét.
-Edward te egy olyan...-kezdett bele Alice a szitkozódásba de valaki közbe szólt.
-Edward Masen?-kérdezte valaki,olyan ismerps volt a hangja... Senki se szólított az eredeti nevemen mióta vámpír lettem.. Kivéve Alice-t ha mérges volt rám... de az meg más...
A hang irányába fordultam.
-Úristen Edward tényleg te vagy az!-kiáltotta és a nyakamba vetette magát. Ki a jó ég ez a lány?-kérdeztem azvartan magamtól. Amikor megfordultam nem néztem a szemébe csak elnéztem mellette.
-Öhm... Hello...-köszöntem zavartan és összeráncoltam a szemöldökömet-Te... ki vagy?-kérdeztem.
-Nem ismersz meg?-kérdezte és lemászott rólam.
-Ne haragudj szerintem összekeversz valakivel az én nevem Edward Cullen és...-mondtam de akkor belenéztem a szemeibe és akkor megismertem.

-Bella?-kérdeztem zavartan-Bella Swan?
-Felismersz?-kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Hát persze!-mondtam és magamhoz öleltem.
-Nem láttalak már az 1917-es Spanyol nátha óta...-mondta-Szóval.. te is vámpír lettél-bökött rám.
-Úgy látszik...-mondtam-De te is.
-Hát igen...
-Edward... bemutatnád a te kis barátnődet?-kérdezte Emmet.
-Ja... Ő itt Isabella Swan... Kiskoromban... amikor még nem voltam vámpír,Bella volt a legjobb barátom-mondtam.
-Csak voltam?
-Nem! Most is az vagy!-nevettem és megöleltem ismét. Olyan jó volt ismét látni.
-Miért nem láttam,hogy jösz?-kérdezte Alice.
-Van egy pajzsom... ami megvéd más vámpírok képességétől...
-Ez érdekes...-mondta Jasper.
-És te amúgy,hogy kerülsz ide?-kérdezte tőlem.
-Én is kérdezhetném ezt tőled... De amúgy mi vega vámpírok vagyunk-úgy mint te-de ugye nem változunk ezért 4-5 évente költöznünk kell... És most Forks-ba jöttünk a szüleimmel és testvéreimmel...
-Szüleid?-kérdezte.
-Nem vérszerinti...
-Ja értem...
-Carlisle és Esme-nek hívják őket...
-Dr. Cullen az apád?-kérdezte vigyorogva.
-Igen-mondtam.
-Tudtam,hogy valami nincs rendben a pasassal.... Mármint,hogy Ő is vámpír...-magyarázta és észre se vettem,hogy már a Spanyol terembe vagyunk.
-Neked is Spanyolod lesz?
-Igen...
-Van egy szabad hely mellettem megengedem,hogy mellém ülj-mosolyodtam el féloldalasan.
-Kösz,hogy megengeded-bökött oldalba.
-Szívesen-mondtam és leültem a helyemre mellém meg Bella.
Végülis az egész órát végig beszéltük a tanár többször is ránk szólt,általában csöndben szoktam lenni minden órán... De most folyamatosan beszéltem.
És akkor megszólalt a csengő,mint kiderült Bella-val ugyanazok az óráink vannak... Ennek örültem mert általában nem ült senki se mellém és mindig kimaradt mellettem egy szabad hely...És oda meg Bella ült.

-Na irány a menza!-szólt Emmet.Szó nélkül utána indultunk,Emmet valami rend kívüli ok miatt szerette a menzát...-persze enni nem evett-de szeretet oda járni... Bella is a mi asztalunkhoz ült.
-Szóval Bella...-szólalt meg Emmet- Mióta is ismeritek ti egymást Edward-dal?
-Körübelül 6 éves korunk óta? Persze emberi években...
-És,hogyan?
-Pár házzal melletünk lakott...-válaszolt egyszerűen.
-És volt köztetek más is mint barátság?-kérdezte Emmet én meg nevetve csak a fejemet ráztam.
-Nem...-válaszolt Bella.
-Na jó... akkor faggatás meg volt...-kuncogott Emmet.
-Bella nem jössz el hozzánk?-kérdezte Alice.
-Nem akarok zavarni.
-Miért zavarnál?-tettem fel a kőltöi kérdést.
-Oké elmegyek...-adta meg magát.
-Nem tutsz nekem nemet mondani-kuncogtam.
-Hát nem...-motyogta. Próbáltam elfolytani feltörő nevetésemet-Edward te ugyanolyan bunkó vagy mint régen!-állapította meg.
-Ebben mind egyet értünk!-mondta Alice.

-Na akkor mehetünk?-kérdezte Alice.
-Igen-mondtam-De én Bella-val megyek!-mondtam-Vezethettem a kocsidat?-kérleltem.
-Tudhattam volna,hogy csak erre megy ki ez az egész...-mondta nevetve de azért a kezembe adta a kulcsot.
-Nem... Tényleg örülök,hogy itt vagy-mondtam komolyan.
-Akkor jó!
-Amúgy meg ezt a kocsit még ki se adták,hogy szerezted meg?
-Mire nem képes egy bájos mosoly!-nevetett.
-Akkor majd ha kocsit veszek téged is magammal viszlek!-mondtam és beültem Bella kocsijába.
-Rendben-mondta.
-Messze laksz innen?-kérdeztem,
-Nem nem igazán... Amúgy meg pár napja érkeztem...-mondta.
-És ti messze laktok?
-A város szélén... egy erdő közelébe,az állatok miatt...
-Értem-mondta én meg befordultam az utcánkba.
-Ez a ti házatok?-mondta elképedve.
-Igen-mondtam.
-Gyönyörű!
-Tetszik?
-Az nem kifejezés...
-Na szállj ki és gyere be!-mondtam.
-Oké,kíváncsi vagyok Dr. Cullen-re... mennyit változott meg ilyenek...
-Hát jó...-mondtam és a ház felé indultam.

Mindenki a nappaliban volt,szóval már tudják a hírt... Beléptem az ajtón utánam meg Bella.
Ő csak intett egyet,mire Carlisle felállt is üdvözölte.
-Dr. Carlisle Cullen vagyok-mutatkozott be Bella-nak-De szólíts csak Carlisle-nak.
-Maga semmit se változott!-jelentette be,alig bírtam visszafogni feltörő nevetésemet.
-Találkoztunk már?
-Bella Swan vagyok!-mondta gondolom hátha ez a név mond neki valamit...
-Így már emlékszek-mondta kuncogva Carlisle.
-Miért? Bella kórdában tartotta a kórházban lévőket?-kuncogtam.
-Nagyon vicces!
-Szóval igazam volt!-mondtam. Bella csak egy szúros pillantást lővelt felém.
-Hadd mutassam be a családomat-kezdte Carlisle-Ő itt a feleségem: Esme és a gyerekeim: Alice,Jasper,Rosalie,Emmet és Edward de ugye Őt már ismered...-mondta-Bella...-kezdte Carlisle.
-Igen?
-Ha nem veszed tolakodásnak de megkérdezem: hogyan lettél vámpír?
-Spanyol nátha után történt...-kezdte-Sötét utakon mentem... és akkor valaki megszólított... mentem volna tovább de megragadta a karomat... Utána meg már csak a három napi fájdalomra emlékszek...
-Hogyan szoktál rá a "vegetáriánus" módra?
-Visszataszítónak találtam az emberi vért... utána meg rászoktam az állati vérre...
-Csodálatos!-mondta elismerően Carlisle-Nem sok vámpírnak van ekkora önuralma-jegyezte meg.
-Köszönöm...
-És van képességed?
-Van egy pajzsom... amivel kordában tudom tartani a vámpírok képességét,például Edward ezért nem látja a gondolataimat. De ha akarom akkor láthatja.
-És most akarod?-kérdeztem kíváncsian.
-Nem.
-Miért?
-Mert nem...-makacskodott.
-Makacs vagy...
-Tudom...
-Szóval be is vallod?
-Igen! Miért kéne tagadnom?
-Inkább hadjuk...
-Szerintem is...-Emmet meg nevetni kezdett.
-Érdekesen elszórakoztatjátok magatokat...-nevetett.
-Megmutatod a szobádat?-kérdezte.
-Persze...-mondtam felálltam és elindultam a lépcső felé,gyorsan utolért.
-Tudod a lányokat előre szokták engedni...
-Ja persze bocs...-mondtam zavartan-Csak utánad-mondtam és intettem,hogy menjen-Így már jó?
-Megteszi...-nevetett.
-Ez is valami!-kuncogtam.