More Than Friend-2.fejezet

(Edward szemszöge)

-Na szóval ez az én szobám...-mondtam és benyitottam Õ meg be szögdécselt.
-Stílusos!-dicsért meg.
-Örülök,hogy elnyerte tetszésedet... -nevettem.
-Amúgy... vannak képeid? Mármint... az igazi családodról... Előző életedből!-mondta.
-Nincs...-mondtam csalódottan.
-Nem akartam rossz érzetet kelteni benned-mondta büntudatosan.
-Nem! Semmi gáz!-nyugtattam.
-Biztos...?
-Persze!-mondtam.
-Akkor oké...-mondta- Hé milyen zenéket szeretsz?-kérdezte.
-Debussy?
-Az jó!-mondta-A Clar de lune-t azt szeretem.
-Én is,egyik kedvenc számom tőlük.
-Látom ízlésed megmaradt-nevetett-Azt hiszem mennem kéne...-mondta.
-Muszály?
-Bekell még rendeznem a házat... Még sehol se járok...
-Segítsek?
-Áh nem kell!-mondta-Elleszek én egyedül-mondta és kilépett a szobámból én meg utána. A nappaliban nem volt senki.

-Tutsz még zongorázni?-kérdezte és a nappaliban lévõ zongorára mutatott.
-Persze!
-Emlékszel amikor kiskoromban zongoráztál nekem?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Igen... de azóta fejlődött a tudásom-nevettem.
-Meg is mutatod?
-Már régen zongoráztam és...
-Szóval még most se tutsz rendesen!
-7 éves voltam és akkor kaptam meg a zongorámat! Amúgy meg igen is tudok! Szóval ülj le!-mondtam és a zongora székére ültettem én meg mellé ültem.
Kezemet végig húztam a billentyűkön majd végül játszani kezdtem,ez saját dal volt... Még vámpírrá változásom után költöttem...
Leütöttem az utolsó hangot majd Bella felé néztem.
-Te tényleg megtanultál zongorázni!-bökött oldalba.
-Volt idõm...-sóhajtottam.
-Nem szeretsz vámpír lenni...-állapította meg-Ne tagadd...-mondta komolyan-Miért nem?
-Ártatlan embereket öltem meg...-morogtam.
-Edward...-kezdte-Az már régen volt!-mondta de nem gyõzõtt meg-Biztos vagyok benne,hogy nem direkt csináltad... Nem úgy ismertelek meg!-még midnig nem válaszoltam-Na Eddy!-bökött oldalba.
-Utálom,ha így szólítasz-mondtam.
-Tudom azért szívatlak!-nevetett- Na jó de nekem mostmár tényleg mennem kell...-mondta és éreztem a hangjában a csalódotságot-Holnap találkozunk!-mondta felállt én meg kikisértem az ajtón.
-Szia!-köszöntem neki Õ még hátra fordult és intett.

-Na mivan Edward a csaj teljesen meg változtatt téged!-nevetett Emmet. Ezt a megjegyzést elengedtem a fülem mellet és leültem a kanapéra. Alice is levetette magát mellém.
-Rendes lány ez a Bella!-mondta vigyorogva.
-Az-mosolyodtam el.
-Soha nem láttalak még ennyit mosolyogni,mint ma-mondta.
-Teljesült a reggeli vágyad!-mondtam és felé fordultam.
-Igen-mondta boldogan és átölelt én visszaöleltem. Bella most így megváltoztatta az életemet,örültem,hogy újra találkoztunk,mert már hiányzott a társasága...

Másnap...

-Eljösz ma is hozzánk?-kérdeztem.
-Persze!-mondta és mintha valamit rejtegetett volna elõlem.
-Te valamit rejtegetsz elõlem...-állapítottam meg.
-Látod Edward! Ez az ára annak aki nem tud olvasni mások gondolataiban! Gondolj bele nekünk szerencsétlenek mit kell átélnünk így!-mondta nevetve.
-Borzasztó élet lehet...-mondtam amikor a parkoló felé mentünk.
-Neked biztosan...
-Ez teljesen biztos.
-Na oké én most megyek és majd megyek hozzátok!-mondta Bella.
-Ma is jösz hozzánk rontani a levegõt?-kuncogott Emmet.
-Ahogy mondod!-nevetett majd elment az autója felé.

-Itt még valami lesz közöttetek!-bökte meg az oldalamat Emmet.
-Élénk a fantáziád... Bella-val csak barátok vagyunk!
-Hát persze a sztárok is ezt mondják! És mi lesz? Pár héten belül összejönnek!-mondta Emmet.
-Ne fárasz...-motyogtam.
-Menjünk!-mondtam és bevágódtam a kocsimba. Feltekertem a rádiót és éppen egy Debussy dal ment.
-Na végre megérkeztünk és nem kell ezt a borzalmat hallgatnom!-mondta Emmet.
-Emmet megint bunkó vagy!-mondta Alice.
-Rólam beszélsz?
-Áh nem...-kiáltott utána Alice.
-Akkor jó!-vigyorgott kajánul.
Köszöntem Esme-nek utána meg felmentem a szobámba és ledõltem az ágyamra.

-Láttad Edward-ot?-hallottam meg Alice hangját a nappaliból,lehet bunkóség de én meg hallgatózni kezdtem. Kíváncsi voltam miért hoztak engem szóban.
-Igen!-mondta Esme és hallani lehetett a hangján,hogy boldog.
-Nem láttam még sohasem ennyit mosolyogni,de amióta Bella itt van! Igaz egy napja... de mégis mintha kicserélték volna.
-Ezt én is észrevettem, és ezért boldog vagyok! Talán ez a lány megváltoztatja az életét...-mondta Esne reménykedve.
Na ha azt úgy érte,hogy Bella és én ÚGY együtt akkor téved... Bírom Bella-t de mint barátot szóval... De mégis mintha valahol igaza lenne és belül mintha Bella hiányozna... Vagy üres lennék...
Még talán elrágódtam volna ezeken a dolgokon de ekkora meghallottam Bella autójának hangját és egybõl leszaladtam a lépcsõn. Esme és Alice mosolyogtak én meg odaintettem nekik.
-Hello!-köszöntem Bella-nak amikor belépett az ajtón.
-Szia!-köszönt vissza-Ezt neked hoztam!-mondta és egy dobozt nyomott a kezembe.
-Mi ez?
-Ha megnézed rájössz!-vigyorgott. A kanapéra leültem és kinyitottam a dobozt ekkor óriási meglepetés fogadott.
-E...ezeket honnan szerezted?-kérdeztem dadogva a meglepetéstõl. A dobozban képek voltak. Képek ami még ember koromban készültek.
-Miután azt hittem meghaltál... Boldogtalan voltam... Ezért elmentem a házatokba... Ott találtam képeket ami te voltál és néhányon én is... És elhoztam... Lehet,hogy ez illegális de elhoztam...
-Örülsz?-kérdezte.
-Oh Bells... Ez annyira csodálatos!-mondtam és magamhoz öleltem.
-Akkor örülök,hogy boldog vagy!-mondta de én közben a képeket vizsladtam.

-Ez...-mondtam és Bella-nak azt a képet mutattam amin anyám volt.
-Elizabeth...-mondta.
-Így emlékeztem rá...-mondtam sóhajtva.
-Gyönyörű volt...-mondta Bella.
-Igen...-és hátra döltöttem a fejemet-Én vagyok a hibás..
-Mirõl beszélsz?-kérdezte zavartan.
-Miattam halt meg!-mondtam.
-Edward ez...
-Nem! Én fertőtem el ezzel a nyavalyás influenzával! Apám csak annyit kért: vigyázzak anyámra amíg távol van! Sikerült megtennem? Nem!-mondtam kétségbeesve-Sajnálom csak...-motyogtam,Bella meg csak megölelt.
-Nyugi... megértelek...-mondta én meg elgondolkozva néztem a plafonra.
-Min gondolkozol?-kérdezte,mindent észrevesz.
-Tudod... Bármit megtennék azért,hogy újra lássam anyámat-mondta és közbe a szemébe néztem-Még ha csak percekre is...
-Én is... valamelyik nap gondolkoztam ezen...-mondta- De neked legalább itt van Esme és Carlisle! Akik szüleidként szeretnek téged...
-Igen-mondtam büszkén.
-De nekem még pót szüleim sincsenek...-mondta csalódottan. Én meg aggódva néztem rá.
Most én próbáltam õt megvigasztalni ezért átöleltem a vállánál fogva,olyan jó érzés volt...
-Na jó!-pattant fel Bella a helyéről-Elég ebből a szomorú sztorikból...-mondta vigyorogva- A képeket meg megtarthatod.
-Kösz...
-Nincs mit!-vigyorgott.

-Hé Bella!-szökkent oda Alice-Nem akarsz eljönni velem vásárolni?-kérdezte izgatottan.
-Nem vagyok valami vásárlás rajongó...-vallotta be én meg elmosolyodtam.
-Na! Kérlek!-könyörgött,na jó Bella nem tud ellenállni neki... Mindjárt beveti a boci szemeket...
-Jó elmegyek!-mondta Bella.
-Köszi!-vigyorgott húgom és Bella nyakába vetette magát-Holnap suli után!-mondta és felment az emeletre.
-Azok a szemek!-suttogta Bella.
-Tudom.... ellenállhatatlan...-vigyorogtam.
-Az biztos...-mondta.
-Sikerült berendezned a házadat?
-Körübelül....Nem tartott végülis sokáig! Nem nagy ház...

-Bella!-jött vissza Alice,de hiperaktív.
-Igen?
-Itt "alszol" ma nálunk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze!-egyezett bele-Csak hazakell mennem a cuccaimért és...-mondta Bella de Alice közbe szólt.
-Nem kell! Már elintéztem...-mondta.
-Oké...-mondta Bella.
-Menjünk el vadászni!-ajánlotta Alice.
-Rendben!-mondta Emmet és lejött a lépcsőn utána még Jasper és Rosalie is.
-Gyors vagy?-kérdeztem Bella-tól.
-Igen!-mondta-Verseny?-kérdezte kihívóan.
-Veszteni fogsz-mondtam és már futni is kezdtem.
-Szeretnéd!-kiáltott utánam de én csak nevettem-Utolértelek!-kuncogott.
-Látom! De attól még nyerni fogok!
-Verseny szellemed megmaradt!-mondta én meg még gyorsabban kezdtem futni addig a helyig amíg tartott a verseny.
-Nyertem!-kiáltottam.
-De elöbb indultál!-hallottam meg Bella hangját.
-Rossz veszíteni igaz?-kuncogtam. És akkor megláttam Ő még mindig futott de már lassabban.
-Osztozunk a győzelmen?-kérdezte ravaszul.
-Hát nem is tudom...-játszottam a gondolkozó fejűt-Talán!-kuncogtam.
-Ezt igennek veszem!-mondta-Na menjünk vadászni!-suhant el mellettem.

Gyorsan levadásztam egy őzt,mivel nem mentünk messzire itt ezzel is megkellet elégednem ezzel. Kiszívtam az állat vérét és már csak ernyedt teste maradt. Bella még nem ért vissza ezért keresni kezdtem.
Meg is találtam éppen most végzett egy állattal. Felállt megfordult meglátta,hogy őt nézem:
-Mit bámulsz?-kérdezte.
-Semmit... Csak még nem láttalak vadászni-vigyorogtam-persze nem ez volt a legnagyobb ok de részben végülis ez is.
-Aha...-mondta és elsétált mellettem.
-Na mi van fiatalok?-kérdezte Emmet.
-Vadásztatok már?-kérdeztem.
-Mi igen és ti?-vigyorgott.
-Igen-mondtuk egyszerre.
-Nagyon furák vagytok ti ketten-kuncogott Emmet. És ezen mindenki nevetett.
-Te is nagyon egy fura teremtés vagy Emmet!-mondta Bella és ezen mindenki még nagyobb nevetésben tört ki.